Képek Erdélyből - 2015
Képek Erdélyből, 2015 április, június, július
Vadvirágos Gyimes
Áprilisi ittjártunkor a hegyoldalak egy része kopár, csendes magányba burkolódzott, hó fedte a bérceket (még hógolyóztunk is!).
Június-júliusra az állatokat régen kihajtották a domboldalakra, madárcsicsergés visszhangzott a völgyekben, és a nyár varázslatos színei mosolygósra színezték a tájat.
Íme!
Családi. :-)
Fotó: Székely Ernő
És íme a csokor, amit szedtünk.
Csíkcsomortánban, az egyik Esztenán, ahová Ernő segítségével eljutottunk!
Felejthetetlen élmény volt!
Az itt élő pásztorok, igen, szó szerint megdolgoznak minden betevő falatért!
Az állatokat tavasszal kihajtják és kint vannak velük őszig. Napi háromszor fejik őket, ami sokszor órákig eltart.
A pásztorkodás gyakorta apáról fiúra öröklődik, s úgy vélem, hogy ezt kizárólag az tudja szívvel-lélekkel, teljes odaadással "élni", aki beleszületett.
Mesélték, hogy ottjártunk előtt néhány órával három medve meglátogatta köreiket. :-)
A hegyi pásztorok ordával kínáltak minket. Dóra összebarátkozott a kicsikkel, mert bizony a pásztorok gyermekei is ott vannak velük a kunyhóban.
Enikő testvérének köszönhetően aztán megkóstolhattuk az áfonyás ordastésztát!
Szellő tető.
Ernő dáciájával girbe-gurba, göröngyös, kacsaringós, hegyen fel, völgybe let utakon, jó egy órás autókázás után feljutottunk a Szellő tetőre!
A lányom a folyamatos rázkódástól és az autóba beáramló friss, ropogós levegőtől elszenderült. :-)
A messzességben-távolban az ezeréves határ!
Háttérben, lent a völgyben az utolsó falucska, Kóstelek.
A Szellő tetőn megismerkedtünk, és összebarátkoztunk egy csángó családdal, akik Magyarországon élő rokonaikkal (kicsi a világ!),
épp hazafelé, Kóstelek falucskájába tartottak, mi máson, mint lovasszekéren.
Ők is letáboroztak, beszélgettünk és közben miccset és bárányhúst sütögettünk.
Elképesztő, hogy milyen barátságosak errefelé az emberek!
Készül tehát a miccs:
Gyimesbükk,a történelmi Erdély legkeletibb települése.
Ma is áll a vasúti őrház a Rákóczi-vár romjai mellett.
Alább a Hit kapuja, megmaradásunk oszlopai:
1. Isten 2. Haza 3. Család 4. Anyanyelv 5. Alkotás 6. Jog 7. Kultúra 8. Hagyomány 9. Egység 10. Szabadság 11. Jövő
Útközben persze mindig akad látnivaló és érdekesség.
Ezúttal csodajárgányt pillantottunk meg: a regényben két éve megálmodott Csavargó busztársaság, íme létezik! :-)
Székelykő - Torockó
Ahol kétszer kel fel a nap, Jókai az Egy az isten című regényében is írt róla.
Torockó - elbűvölő kis székely-magyar falucska, amely a Székelykő és az Ordaskő közötti völgyben fekszik.
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy beszélgessen a helyiekkel. A leghitelesebben az ott élők tudnak mesélni.
Minket egy kilencven éves barátságos, beszédes anyókával hozott össze a jósorsunk.
Tordai-hasadék
Nagysomlyó-hegy - az egyik leggyönyörűbb hely a világon!
Ernőéknél, Csíkcsomortánban.
Ők minden vasárnap lejárnak ide családdal, barátokkal sütögetni, bográcsozni, beszélgetni.
Van itt egy kis pisztrángos tavacskájuk, fent az erdészház, és állítólag évről-évre egyre több a medve...
Azért felmerészkedtünk a fenyőerdő sűrűjébe, ahol kérem szépen minden megterem, amire szükség lehet!
Gyűjtöttünk gyógynövényeket (az itteni asszonyok első ránézésre kiszúrják az értékes alapanyagot s persze fel is használják:-)), aztán mentát, epret, visszafelé úton gombát is.
Dorka legjobban a szénakazalban ugrálva érezte magát.
Menta, tokos eper
Készül a juhtúros puliszka:
Fotó: Csomortáni Ernő
Mit Ad Isten!
A csíkszeredai Mikó-várban járván olyan szerencsénk volt, hogy végignézhettük a szárhegyi művészek munkáiból összeállított kiállítást!
A képen a Mikó-vár.
A pozsonyi csatára emlékezvén, a Kárpátok Őre ünnepségen jártunk.
Kicsik és nagyok mind ropták a táncot
Édeskék - itt így hívják őket.
Múlt és jövő! :-)
A Fodor-ház, ahol a Gergely István "Tiszti" által felkarolt Csibész Alapítvány működik.
Minden évben eltöltünk itt is egy-két napot, s segítünk amiben tudunk Tisztiéknek.
Az alapítvány az állami gondozott fiatalok, s a szegény családokban élő moldvai csángó gyermekek taníttatását, nevelését végzi.
A gyerekek "kertje"; a lányom csodájára járt az egyedi festésű játszótérnek
2015 április
Vadvirágos Gyimes
Áprilisi ittjártunkor a hegyoldalak egy része kopár, csendes magányba burkolódzott, hó fedte a bérceket (még hógolyóztunk is!).
Június-júliusra az állatokat régen kihajtották a domboldalakra, madárcsicsergés visszhangzott a völgyekben, és a nyár varázslatos színei mosolygósra színezték a tájat.
Íme!
Családi. :-)
Fotó: Székely Ernő
És íme a csokor, amit szedtünk.
Csíkcsomortánban, az egyik Esztenán, ahová Ernő segítségével eljutottunk!
Felejthetetlen élmény volt!
Az itt élő pásztorok, igen, szó szerint megdolgoznak minden betevő falatért!
Az állatokat tavasszal kihajtják és kint vannak velük őszig. Napi háromszor fejik őket, ami sokszor órákig eltart.
A pásztorkodás gyakorta apáról fiúra öröklődik, s úgy vélem, hogy ezt kizárólag az tudja szívvel-lélekkel, teljes odaadással "élni", aki beleszületett.
Mesélték, hogy ottjártunk előtt néhány órával három medve meglátogatta köreiket. :-)
A hegyi pásztorok ordával kínáltak minket. Dóra összebarátkozott a kicsikkel, mert bizony a pásztorok gyermekei is ott vannak velük a kunyhóban.
Enikő testvérének köszönhetően aztán megkóstolhattuk az áfonyás ordastésztát!
Szellő tető.
Ernő dáciájával girbe-gurba, göröngyös, kacsaringós, hegyen fel, völgybe let utakon, jó egy órás autókázás után feljutottunk a Szellő tetőre!
A lányom a folyamatos rázkódástól és az autóba beáramló friss, ropogós levegőtől elszenderült. :-)
A messzességben-távolban az ezeréves határ!
Háttérben, lent a völgyben az utolsó falucska, Kóstelek.
A Szellő tetőn megismerkedtünk, és összebarátkoztunk egy csángó családdal, akik Magyarországon élő rokonaikkal (kicsi a világ!),
épp hazafelé, Kóstelek falucskájába tartottak, mi máson, mint lovasszekéren.
Ők is letáboroztak, beszélgettünk és közben miccset és bárányhúst sütögettünk.
Elképesztő, hogy milyen barátságosak errefelé az emberek!
Készül tehát a miccs:
Gyimesbükk,a történelmi Erdély legkeletibb települése.
Ma is áll a vasúti őrház a Rákóczi-vár romjai mellett.
Alább a Hit kapuja, megmaradásunk oszlopai:
1. Isten 2. Haza 3. Család 4. Anyanyelv 5. Alkotás 6. Jog 7. Kultúra 8. Hagyomány 9. Egység 10. Szabadság 11. Jövő
Útközben persze mindig akad látnivaló és érdekesség.
Ezúttal csodajárgányt pillantottunk meg: a regényben két éve megálmodott Csavargó busztársaság, íme létezik! :-)
Székelykő - Torockó
Ahol kétszer kel fel a nap, Jókai az Egy az isten című regényében is írt róla.
Torockó - elbűvölő kis székely-magyar falucska, amely a Székelykő és az Ordaskő közötti völgyben fekszik.
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy beszélgessen a helyiekkel. A leghitelesebben az ott élők tudnak mesélni.
Minket egy kilencven éves barátságos, beszédes anyókával hozott össze a jósorsunk.
Tordai-hasadék
"A hegyrepedés, egy óra járásnyira távolban a Hesdád vögytől, annyira összeszűkül, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól távolabb három ölnél. ...
Még nagyon jól kivehető a két horonyzat, a mi a kiugró sziklafalba van vágva; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz tölgyfakaput, mely aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni: mit világosan jeleznek a vízmosás nyomai a sziklában, egész üregeket, gömbölyű döbröket vájt a bezárt hullám a kapu felett"
/Magyarhon szépségei - Úti levelek - Jókai/
Nagysomlyó-hegy - az egyik leggyönyörűbb hely a világon!
Ernőéknél, Csíkcsomortánban.
Ők minden vasárnap lejárnak ide családdal, barátokkal sütögetni, bográcsozni, beszélgetni.
Van itt egy kis pisztrángos tavacskájuk, fent az erdészház, és állítólag évről-évre egyre több a medve...
Azért felmerészkedtünk a fenyőerdő sűrűjébe, ahol kérem szépen minden megterem, amire szükség lehet!
Gyűjtöttünk gyógynövényeket (az itteni asszonyok első ránézésre kiszúrják az értékes alapanyagot s persze fel is használják:-)), aztán mentát, epret, visszafelé úton gombát is.
Dorka legjobban a szénakazalban ugrálva érezte magát.
Menta, tokos eper
Készül a juhtúros puliszka:
Fotó: Csomortáni Ernő
Mit Ad Isten!
A csíkszeredai Mikó-várban járván olyan szerencsénk volt, hogy végignézhettük a szárhegyi művészek munkáiból összeállított kiállítást!
A képen a Mikó-vár.
A pozsonyi csatára emlékezvén, a Kárpátok Őre ünnepségen jártunk.
Kicsik és nagyok mind ropták a táncot
Édeskék - itt így hívják őket.
Múlt és jövő! :-)
A Fodor-ház, ahol a Gergely István "Tiszti" által felkarolt Csibész Alapítvány működik.
Minden évben eltöltünk itt is egy-két napot, s segítünk amiben tudunk Tisztiéknek.
Az alapítvány az állami gondozott fiatalok, s a szegény családokban élő moldvai csángó gyermekek taníttatását, nevelését végzi.
A gyerekek "kertje"; a lányom csodájára járt az egyedi festésű játszótérnek
2015 április
Parajd
"Azok a hegyek még ma is állnak..." - a Hargita
"Csupán a hegyek, a völgyek, a folyók és a népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette!"
Wass Albert
"Szeretnéd tudni, milyen a szeretet? Figyeld meg, hová vezet."
Szent Ágoston
Naplemente az ablakunkból - Csíksomlyó
Házacska...
Több mint száz éves kopjafa...
Szárhegy - lelkek, sorsok, örök és múlandó
Ferences kolostor
Szárhegyi-kastély - "még ép a roncs ág"
Minden évben hazajövünk, idén azonban sajnos a kastély már lakat alatt van. Nem lehetett bemenni.
A kastély azért még büszkén áll.
Minden évben hazajövünk, idén azonban sajnos a kastély már lakat alatt van. Nem lehetett bemenni.
A kastély azért még büszkén áll.
Székelykapu - Szárhegyi-kastély
Szárhegyi Katolikus Templom
Szépvízi-víztározó
Pogány-havas (Gyimesi hágó)
Tavaszi tárnics
Tátogó kökörcsin
Csíksomlyó
Csobotfalvi Római Katolikus Templom
Homoródfürdő - Lobogó forrás víze
.
