A HAJTŰ KÖNYV - ELŐZMÉNYEK

Az első Stark Richárd, a Festeticsek letelepedésével (1745) egyidőben érkezett a Balaton nyugati vidékére. Vándorasztalosként járta a világot. Évekig szolgált egy-egy helyen, hogy azután odébbálljon és ismereteit, tudását bővítse, gyarapítsa. A hír miszerint a Festeticsek felvásárolták a környező birtokokat gyorsan elterjedt a vármegyékben. S az újabb, jól fizető munka, mint sok más iparost, Stark Richárdot is Keszthely felé csábította. A Balaton nyugati csücskét körbeölelő Zalai-dombság és a déli pereme alatt húzódó Somogyi dombság lankás domborulatai, az ott élő összetartó közösségek olyannyira magával ragadták, hogy többé nem vágyott a csavargásra. Letelepedett Keszthely városában, majd csatlakozott a megyei céhes rendhez. Később fiával az oldalán, kiakasztotta a fából készült gyalut formázó tábláját és megnyitotta saját asztalos műhelyét.

Stark Richárd szorgalmával és becsületes jellemével kivívta a város és a környék szeretetét. A keszthelyi és a környező falvak lakói befogadták, mesterségét tisztelet övezte. Olyannyira híre ment a környéken becsületes jellemének, csodaszámba menő, különleges faragású bútorainak, hogy a hír egészen Gróf Festetics György fülébe is eljutott. Az uraság azokban az időkben nyíltan kiállt a magyar nemzeti érzelmek mellett. A nemesi család letelepedésével nemcsak a kastély városa, de az uradalmaik alá tartozó vidékek is virágzásnak indultak. Keszthely a Balaton legjelentősebb városává nőtte ki magát. Megépült a Csillagvár, a fenékpusztai ménesmajor, ahová a Festeticsek kastélyától egy mesés feketefenyő fasor vezetett.

Festetics György új épületszárnnyal bővítette a kastélyt, és a kor szokásaitól eltérően a Könyvtárterem kialakítását magyar mesteremberekre bízta. Így történhetett meg, hogy Stark Richárd, Kerbl János¹ fő asztalosmesterek irányítása alatt részt vehetett a Festetics-kastély Könyvtártermi bútorzatának elkészítésében. Stark Richárd igen megtisztelőnek vélte a felkérést. Egyrészt akkoriban az arisztokraták Bécsből hozatták a díszes bútorokat, másrészt új szellemiségben alkothatott. Idejének jórészét a kastélyban töltötte, s mire a szlavón tölgyfából elkészültek a klasszicista berendezések, a Könyvtárterem minden zugát alaposan kiismerte. Ahogyan a kastély lakói is őt. Különösképpen a hölgyek kedvelték. S a gróf, hogy asszonya kedvére tegyen, egy női íróasztalt rendelt Starktól. Az íróasztal elkészült, s a hölgy egy igen kivételes küllemű hajtűvel és egy kagylóberakásos dobozkával honorálta fáradozását. Stark Richárd ódzkodott a finom csecsebecsétől, nem érezte magát elég méltónak a finom holmihoz. Ám a hölgyet sem akarta megbántani, így elfogadta az ajándékot. Később azután megnősült. A Balaton part menti Szentgyörgyből származó asszonyt vett nőül, aki a mesés hajtűvel vonult oltár elé.

Stark Richárd kiváltságos helyzete révén idővel kiérdemelte a céhmesteri címet, s a hozzá tartozó céhkulcsot is. Halála évében felépült a Keszthely és Somogy megyét összekötő Fenéki-Balatoni híd (1839), melynek köszönhetően a két megye közötti közlekedés lehetővé vált. A Starkok Keszthelyen éltek, de gyakorta ellátogattak az asszony szentgyörgyi szülőházába. A kicsiny lélekszámú faluban szintén megsüvegelték a mestert, ha összetalálkoztak vele az utcán. Stark Richárd vonzódott a kevés lélekszámú falucskához. A Somosi dombra felkapaszkodva gyönyörködhetett a hullámzó, ezerarcú Balatonban és a szemközti Keszthelyi-hegység kecses vonulataiban.

A hídnak köszönhetően a Stark nemzedék későbbi gyermekei könnyedén átjárhattak Keszthelyre. A céhládát, a céhkulcsot később fia Stark Richárd, majd annak a fia, ifjabb Stark Richárd, s végül a negyedik Stark Richárd örökölte meg. A céhek megszűnésével később a keszthelyi fő utcáról eltűnt a cégértábla, s a Starkok ezzel egyidejűleg Szentgyörgyre költöztek.

A hajtű, az élet örök körforgását szimbolizálva, újra és újra asszonyaik haját díszítette. A hajtű útját hol áldás, hol az élet nehézségei kísérték. Birtoklói alázattal és kitüntetett kegyként viselték a hajukban. Szerelemből házasodtak a Starkokkal, s rendre bő gyermekáldás hullott a családokra.

A negyedik, vagyis az utolsó Stark Richárdra hagyományozott majd kétszáz éves céhládát egy különlegesen megmunkált mesterremekként tartották számon. Bal oldalát egy gyalu díszítette, utalván a mester mesterségére. Jobb oldalán egy pajzsforma, benne egy hullámkerettel, egy szőlőfürttel, és egy hajó kormánykerekével. Legalul készültének dátumát faragták: anno 1776. A láda tetején Szent József védőszent őrizte a kulcsbemenetet. A szent lábánál vált nyithatóvá a láda.

A negyedik Stark Richárd nem adományozta el a ládát. Haláláig a családja tulajdonában maradt. Akár a jó hírnév, az ügyesség, amelyet nemzedékről nemzedékre megbecsültek mindkét vármegyében.

Halálával az ősök titkának egy része a földbe, másik fele a mennybe szállt. A fiú örökös lelke a tó mélyébe merült, s az asztalos mesterség megszakadt. A ládát, valamint nem kevésbé értékes örökségét, talentumát, leányunokája örökölte. Édesanyja az erős és virágzó nemzedék után a Stark Emma nevet adta a Starkok első leányának. S itt kezdődik Stark Emma, az ősök és a hajtű története.

¹Festetics György (1755-1819) idejében a kastély nem csupán külsejével újult meg, nem is csak a könyvtárral gazdagodott, hanem új szellemet tükröz berendezése is. A Keszthelyen élő két kiváló asztalosmester Kerbl János és Irzsabek Vencel kapta a legjelentősebb megrendeléseket. Némi változtatást eszközöltem, és egy kitalált személyt Stark Richárdot is elhelyeztem a két kiváló mesterember mellé.