Olvasói levél és fotó a Szárhegy öröksége regényről.

Dudás Hanga gondolatait olvashatjátok el a Szárhegy öröksége regényről. Ez a könyv kézről kézre jár, családban, barátok között, mind-mind forgatják és szeretik. Hála!

Sokára, de végre elolvastam a Szárhegyet, és mint előző könyved, ez is mélyen megérintett. Nem csak azért, mert Juliban néha magamra ismertem (lehet, hogy van abban valami, hogy a név kötelez :-)), de maga a helyszín, a kutatás is közel áll a szívemhez. Már jó néhány napja befejeztem a könyvet, kellően lecsillapodtak az érzéseim, a honvágyam, ami az elolvasása után rám tört. Szeretném Veled megosztani, hogy miért is érzem így! Nem csak azért, mert rajongásig szeretem a történelmet, kutatom a múltat, hogy honnan jöttem, mit örököltem, ha örököltem az őseimtől. Kicsit úgy, mint Juli, én is hiszem, hogy a múlt hatással van a jelenre és ha ez nem is túl pozitív, álmodozó, föld felett lebegő személyiségemnek köszönhetően legtöbbször a múltban élek és ragadok.

Édesanyám és családja Erdélyből származik, én Budapesten születtem, csak a nagyszüleimet jártunk haza látogatni addig, amíg a nagypapám meg nem halt.Kivételes tehetségű ember volt, amolyan igazi, bajszos erdélyi kis ember, ezermester és gyönyörűen rajzolt, bár sohasem engedték, hogy azt tanulhassa, amit igazán szeret. Kedves volt velem a Jóisten, hogy ebből a tehetségből én is örököltem egy morzsányit és ha ő nem is tanulhatott, én megtehetem mindkettőnk helyett is, csak azt sajnálom, hogy nem érhette meg és nem oszthatom meg vele. Visszatérve a könyvhez én is együtt gondolkoztam Julival, csakúgy, mint Emmával, tűkön ülve vártam, hogy mi derül ki, hogy hogyan illeszkednek össze a kis puzzle darabkák és alkotnak egy egészet. Csaba kifejezetten szimpatikus volt számomra, mosolyogva gondoltam vissza, hogy felnőttebb fejjel, milyen volt, amikor székelyekkel találkoztam, csakúgy, mint Julit, meglepett a nyíltságuk, az őszinte, heves viselkedésük, amit korábban Magyarországon nem tapasztaltam.

A leírásoknak köszönhetően minden alkalommal kirajzolódott előttem a helyszín, éreztem az illatokat, amiket csak ott lehet érezni, hallgattam az ott élő idősek történeteit és bölcs szavait, melyek olyan világot festenek le, amit ma már nem is lehet elképzelni.
Mindez csak néhány gondolat, ami megfogalmazódott bennem, oldalakat tudnék írni, hogy mit érzek a témával kapcsolatban, de nagyon köszönöm az élményt Neked és lelkesen várom a következő könyved!

szárhegy öröksége regény tapodi brigitta erdély gyergyószárhegy öröksége regény tapodi brigitta gyergyó erdély