14. Kalandos erdélyi nap - részlet

 

Juli megfogadta a húga tanácsát, és aznap délután elvitte a nyakláncot a medállal együtt egy belvárosi ékszerészhez. Az ékszerbolt kongott az ürességtől. Az ékszerész egy jó ötvenes, kopaszodó, robosztus pasas, alkatát meghazudtolóan rögvest talpra szökkent, amint a lány belépett a boltba. Juli átadta neki a nyakláncot a medállal, és előadta jövetele célját. A férfi kövér, virsli ujjai közé vette a finom holmit, majd a magasba emelte.

– Nagyon szép darab. Kissé elhanyagolt, de igazi mestermunka – állapította meg. – Dédanyáink idejében módfelett divatosak voltak az ilyen csecsebecsék. Bizonyára meglepődik, de mostanság megint reneszánszukat élik…

Juli nem tudott mit felelni rá, ő bizony egy fiatal lány nyakában sem látott még hasonló ékszert.

– Úgy saccolom, hogy az 1900-as évek elején készült  – folytatta a pasas. – Ügyes kezű mesterember lehetett az illető. Nézze csak a falevelek erezetének igényes kivitelezését és a szépen megmunkált belső ívet! – vastag ujjával a kinyitott medál mélyedésére mutatott, majd tekintete a fényképre esett. – A fotót kivenném, ha nem bánja, a tisztításhoz nincs szükségünk rá. Juli beleegyezően bólogatott. A férfi ügyesen kipattintotta a képet, és átnyújtotta a lánynak. Megnyúlt arccal nézte hűlt helyét. – Sajátságos a monogram betűtípusa. Ennek okán lehetséges, hogy később készült a nyaklánc, az 1900-as évek elején nem ismerték még az … – ám nem tudta befejezni, mert Juli közbevágott.

– A monogram?! – kiáltott fel a lány.

– Igen, nézze csak a T betű kalapjának…

Az ékszerész éppen felvázolta volna a történelmi monogram-típusok széles skáláját, de Juli – tőle példátlan viselkedést produkálva – kikapta a kezéből, és megmerevedett szemekkel bámult a mélyedésbe rótt T.T. monogramra. Hogy kerülhette el a figyelmüket? Sem Boginak, sem az apjának, de még neki sem jutott eszébe, hogy a fotó mögé nézzen… Ki lehet a titokzatos T.T. monogram mögött? Ezernyi kérdés fordult meg a fejében…

Hazaérve Bogit temérdek nyuszival és békával telerajzolt papírlappal körülbástyázva találta. Az új mesekönyv alanyai – magyarázta a ceruzája végét rágva. Bogi mikor alkotott, egy másik dimenzióba került. Rajzolás közben a teste jelen volt, de lélekben abban a világban járt, amelyet éppen megteremtett. Juli elvonult a szobájába, hogy ne zavarja. Ledobta magát az ágyra, és szélsebes latolgatásba kezdett. Egy óra múlva elégedetten felkelt, és összedobott egy bolognai tésztát. Bogihoz az esti vacsora közben jutott el a monogram-felfedezés históriája. Az arcára sem meglepettség, sem ámulat nem ült ki. Megjátszott közönye olykor félelmetesen bosszantó tudott lenni.

– Van elképzelésed arról, hogy ki lehetett a titokzatos T.T.? – kérdezte.

– Hogyne. A dédpapa. Az igazi.

– Egyetértek. Csak a te szádból akartam hallani – vetette oda kaján mosollyal. Majd betömte az utolsó falat spagettit a szájába.

Este tizenegykor még érkezett egy üzenet Juli telefonjára. Manka küldte, és a rövid üzenet így szólt: Megszületett Both Balázs Zsombor. 3400gr, 53 cm. Mindketten jól vagyunk. Mikor jöttök? Puszi, Manka.