A magyar szerzőkért - interjú

Schmidt-Czetli Ágnes, a Rácalmási Művelődési Ház és Könyvtár vezetője indított útjára egy igen színvonalas kezdeményezést, melynek célja a magyar írók támogatása, segítése, és szélesebb körben való megismertetése a magyar olvasó közönséggel. A kezdeményezés egyik alappilléreként létrehozta a magyar szerzőkért elnevezésű facebook oldalt (A magyar szerzőkért - Kezdőlap | Facebook), ahol minden pénteken egy magyar író kap lehetőséget munkásságának bemutatására egy interjú keretében.

2021. április 28-án engem ért a megtiszteltetés, hogy egy beszélgetés, interjú erejéig mesélhessek a könyveimről, az írásról. Olvassátok sok szeretettel! :-)

2013-ban jelent meg az első regényed és azóta folyamatosan jelen vagy a hazai szerzők között. Hogyan lettél író?

Köszönöm, kedves tőled, de nem tekintek magamra íróként. Egyrészt van civil foglalkozásom, másrészt nem alkottam még annyit, hogy írónak nevezzem magam. A Szárhegy öröksége regényt akkor írtam meg, mikor megszületett a lányom és otthon maradtam vele. Hirtelen több szabadidőm lett, mint korábban volt, és kihasználtam ezt a hálás és boldog időszakot. Eme regény után elég sok évig kimaradt az életemből az aktív írás, melynek oka egy családi veszteség volt. Persze jelentek meg közben történelmi novelláim a TRT antológiákban, de nagyobb lélegzetvételű, hosszabb írásom nem született. Két éve írtam meg A hajtűt, akkor újra elérkezettnek éreztem az időt az alkotásra, de ezt a regényt már család és a mindennapi munka mellett.    

Az életednek mekkora részét teszi ki az írás? Hogyan írsz? Miből merítesz ihletet?

Nem annyit, mint szeretném. :-)  Őszinte leszek: nekem nem tett jót az elmúlt egy év karantén az írás szempontjából. Mi rengeteget túrázunk, kirándulunk, jövünk-megyünk, és én leginkább ilyenkor inspirálódom. Eléggé vizuális típus vagyok, a képi világ, az illatok, a színek, a formák ihletnek meg. Sokszor egy közös grillezés vagy baráti beszélgetés hat serkentően. Ezek mind elmaradtak. Így aztán még több könyv olvasásával pótoltam az inspiráció hiányát. Sokkal többet olvastam a karantén alatt, mint korábban.

Melyik az a műfaj, zsáner, amiben a legszívesebben írsz? 

Szeretem összegyúrni a különböző műfajokat, viszont ez inkább ösztönös, nincs mögötte elhatározás vagy tudatos építkezés. Olvasóként is az összetettebb regényeket szeretem, melyekben van történelem, hagyomány, népművészeti elemek, szerelem, fordulat, némi krimiszál, de a valóságos emberi sorsokat bemutató művek állnak legközelebb a szívemhez.

2015-ben rendes tagja lettél a Történelmiregény-írók Társaságának, ahol közös antológiákban jelentek meg írásaid. Mesélnél az egyesületről és a közös munkáról?

A TRT célja, szívügye, hogy népszerűsítse a magyar történelmi regényeket, minél több minőségi, magyar történelmi regény lásson napvilágot magyar szerzők tollából. Jelenleg 28 tagja van, köztük írók, szerkesztők, kiadók. A TRT elnöke Kapa Mátyás, és egy összetartó, egymással nem rivalizáló, baráti íróközösséget vezet. Általában évente kiadásra kerül egy közös antológia történelmi novellákkal, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet az egyesület kortárs szerzőire. Ezeket a novellásköteteket Tamási Izabella szerkeszti, az elbeszélések elég széles skálán mozognak, ahogy a szerzők is sokfélék, sokszínűek. Ezen felül a szerzők író-olvasó találkozókra járnak, részt vesznek hazai rendezvényeken (könyvhét, könyvfesztivál, végvári napok), melyekre mindenképp érdemes ellátogatni, hiszen az írók sok történelmi érdekességet mesélhetnek egy adott történelmi korról. Többen iskolai rendhagyó irodalom- és történelemórákat is tartanak.

Mindkét regényed, a Szárhegy öröksége és A hajtű is magyar szereplős, többnyire Magyarországon játszódik, nagy szerepet kap bennünk a család, a kötődés. Miért fontos neked ez?

Valóban így van, viszont nem volt tudatos választás! Mikor sok évvel ezelőtt Erdélyről írtam, akkor azért írtam róla, mert apám ágán oda kötnek a gyökerem, foglalkoztatott honnan származom, talán apámat is szerettem volna kicsit jobban megérteni, meg persze magamat is:-), illetve nagyon szeretem azt a vidéket, felnézek az ott élő, az ősi földhöz végtelenségig ragaszkodó, vendégszerető székely emberekre, akik a nehézségek ellenére is maradnak. Reméljük megmaradnak...  A hajtű regény egyszerűen csak kifolyt belőlem, elég gyorsan elkészült, valószínűleg a több éves hallgatás, a gyász, a fájdalmak olyannyira összesűrűsödtek, hogy szinte kikövetelték maguknak a helyet egy új regényben. Szerintem a legautentikusabban egy magyar író tud Magyarországról írni. Az ember, aki ide született, aki ismeri szülőföldje minden zugát, aki itt gyűjtött tapasztalatokat, hisz úgy lesz hihető és valós a története.  

Mennyire tartod fontosnak az olvasóiddal való kommunikációt, folyamatos kapcsolattartást?

Alapvetően befelé forduló típus vagyok, nehézséget okoz a szereplés. De nyilván én is szeretném, ha az írásaim, a könyveim eljutnának az olvasókhoz, ezért a magam eszközeivel megpróbálom felkelteni az érdeklődést, bevonni őket egy-egy poszt erejéig beszélgetésekbe, közelebb kerülni hozzájuk. Nagy öröm számomra, hogy néhány olvasóval baráti kapcsolat alakult ki. A hajtű regény kapcsán többször írtak nekem privátban, hogy a Fenyves-allénál, a Festetics-kastélynál jártak, és eszükbe jutott a regény, ezért küldtek egy fotót, egy cikket. Nemrég egy kedves lány Szárhegyre invitált író-olvasó találkozóra. Óriási öröm lenne! De például van olyan olvasóm, aki tudja, hogy imádok kertészkedni, és küldött nekem paradicsommagokat, legutóbb medvehagymát. Múltkor azt írta egy hölgy, reméli, hogy minél hamarabb találkozunk egy következő regény lapjain - ez nagyon meghatott, olyan beszédes, bátorító és bizalommal teli. Ezek azok a dolgok, amelyek megfizethetetlenek és maradandó emlékeket adnak!

Íróként hogy látod a magyar szerzők helyzetét a könyvpiacon?

Nem leszek népszerű: küzdelmesnek. Kicsi a piac, és lassan sokkal többen írnak, mint ahányan olvasnak. Rohamtempóban készülnek, kerülnek kiadásra az újabb és újabb könyvek. Az olvasók pedig csak kapkodják a fejüket, elvesznek a mérhetetlen könyvkínálatban.     

Még a korlátozások idejét éljük. Téged hogy érintett az elmúlt bő egy év? Mi az, ami a legjobban hiányzott, hiányzik?

A bezártság erősen próbára tett. Legjobban az emberi kapcsolatok hiánya, a közös baráti beszélgetések, programok és a hosszabb túrázások hiányoztak. 

Kik azok, akiknek ajánlod az általad írt regényeket, novellákat?

Mindenkinek, akik szeret olvasni! Olvassátok a regényeimet, novelláimat. :-) 

Mi az, ami az íróként a legtöbbet jelenti neked? Mit jelent az írás?

A pozitív, szeretettel teli visszajelzések, a jó és értékes emberek, akiket a könyveim által megismertem. Nekem az írás terápia, szabadon kiírhatom magamból, ami érdekel, foglalkoztat, hatással van rám, nincsenek földrajzi, érzelmi, időbeli határok, nincsenek gátak. Szabadon szárnyalhat a képzelet, az emberi lélek.  

Ha csak egy regényt vagy történetet emelhetnél ki a munkásságodból, melyik lenne az és miért?

Nem szívesen emelnék ki egyet sem, lévén mindegyik közel áll a szívemhez, mindegyik gyermekem, az akkori képességem, tudásom birtokában írtam meg őket.  

Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg kérlek ezt! (Ha van magyar annak külön örülök!)

Az elmúlt időszak egyik kedvence lett nálam: Helena Ladisla: Villámok Endréd felett című regénye. Szándékosan nem egy felkapott, hanem egy kevésbé ismert regényt választottam. Annyi tehetséges, ügyes író él kis hazánkban, ismerjük meg a kevésbé ismert kincseket is. Szóval ez egy nagyon szépen megírt, mély emberi érzelmekkel átszőtt, ízig-vérig balatoni regény. Hiteles történelmi képet kapunk a II. világháború történéseiről, miközben végigjárjuk a Balatont és környékét. A történet sodró lendületű, fordulatos, a valós emberi sorsok még közelebb viszik az olvasót az akkori kor megértéséhez, átéléséhez, sok családnál a megemlékezéshez. Rendbe tesz múltat, mesél a döntések következményeiről, az igaz szerelemről. Kiemelném a csipkekészítést/csipkeszegélyes zsebkendős részeket, üdítő volt olvasni a balatonendrédi vert csipkéről, melynek több mint száz éves hagyományát, az ott élők a mai napig őrzik. Tudtad, hogy a csipkeverés a tanterv részévé vált az endrédi iskolában?

Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Milyen könyvet, történetet várhatnak tőled a közeljövőben az olvasóid?

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Az elmúlt egy év alatt sok mindent átgondoltam, és átértékeltem magamban. Nem tervezek, vagyis lesz, ahogy lesz! Van egy félig kész regényem, ami folyton változik, ahogy én és a világ is. Szeretném, ha majd megjelenne, mert a történet visszautaztat a múltba, egy olyan helyre és világba, amely ma már bármennyire is szeretnénk és keresnénk, sajnos nem létezik. Ahol még együtt éltek családok, egymást segítve, támogatva és összetartva. Apukám már nem él, de most biztos mosolyog magában, ha ezt olvassa!

Köszönöm szépen a virtuális beszélgetést, további sikereket kívánunk! :-)

DEDIKÁLT KÖNYVJELZŐK:

Ha te is szeretnél dedikált könyvjelzőt, tőlem vagy akár más hazai írótól, akkor vedd fel velük a kapcsolatot! Íme az én dedikált könyvjelzőim: